Bár igen sok helyen el lehet menni a Suzukikkal a gyári nyitott diffivel, azért annyira nem is bonyolult úgy leátlózni az autót, hogy elöl-hátul elveszítse 1-1 kerék a tapadást, és az autó meg se mozduljon.
Ilyenkor jön jól egy diffizár. Ebbõl az igazán jó megoldást a pneumatikusan kapcsolható változatok jelentik, de árban is ezek a leghúzósabbak. Az elfogadható kisipari megoldások is 200 ezer forint körül indulnak, egy ARB pedig 350.
Akinek van rá keret, mindenképpen ezt válassza! De van egy fokkal olcsóbb alternatíva azoknak is, akiknek ez túl sok pénz lenne, a lehegsztett diffi meg nem jöhet szóba - ez pedig a Lock Right.

Ez ugyan egy márkanév, és gyártanak mások is ilyen megoldást, de talán ez a gyártó kínál a legszélesebb választékot Suzukihoz.
A megoldás lényege, hogy "aktív" eszköz beiktatása nélkül kapunk egy 100%-os zárat, ami némi kompromisszummal ugyanarra képes, mint a drága levegõsek.
Mûködési elvét tekintve hiába is írok bármit, látni kell, és egyértelmû lesz. Ez a videó sokat segíthet a megértésben (angoltudás szükséges). 
Elég, ha annyit írok ide, hogy alapból zárva van, és ha a kerék felõl érkezik nyomaték, akkor nyit ki, és így tud differálni a kerék kanyarodáskor.

Különbözõ verziókban kapható, a legegyszerûbb a 1510-es modell, ez az eredeti rószakerekeket használja fel, amiknek ehhez tökéletes állapotban kell lenniük.
Alternatív megoldás kicsit drágábban a 1530 (Samurai) ill. 1532 (Vitara), amihez a rózsakerékre sem lesz szükségünk. Ezen írás a 1532-es verzió beszerelését mutatja be egy Vitara diffibe.
Bár egész jó angol nyelvû használati ill. beszerelési utasítást adnak hozzá, én sajnos problémákba futottam, s azért írtam meg ezt a cikket, hogy másnak ne kelljen.
A lentiek azonban nem helyettesítik a hivatalos leírást, csak egy gyakorlati kiegészítésként kezelendõek!



A meglepõen nagy dobozban meglepõen kevés és kicsi dolgot találunk.
Elõször is, kapunk 2-2 darabot a képen látható vasdarabokból. A bal felsõ a rózsakereket helyettesítõ meghajtó, a jobb felsõ a zárást végzõ kuplung, az alsó pedig egy távtartó.



Ezen felül pedig találunk 4-4 darab eltérõ méretû rugót, valamint 4 darab csapot.



A beszerelés menete a diffihez való hozzáféréssel kezdõdik, akinek ez készségszinten megy, nyugodtan ugorjon :)

Szóval ahhoz, hogy a diffi beléhez hozzáférjünk, sajnos elég sokat kell szerelni a Suzukikon (nem minden típusnál van így megoldva).
Elsõ lépésként fel kell bakolnunk az autót, mert ki kell húzni a féltengelyeket. Célszerû a hídnál alátámasztani, így nem kell a futómû teljes kinyúlását emelnünk.
Olyan állapotba kell jutnunk, hogy a kerekek szabadon forogjanak, de közben alulról is tudjunk dolgozni.

Ha ez megvan, akkor engedjük le a hídból az olajat, majd vegyük le a kardánt. Ezt a diffi felõli négy csavar oldásával érjük el, majd vagy vegyük ki elöl is, vagy hajtjuk félre biztonságosan.
Ezután ki kell húznunk a féltengelyeket. Ehhez vegyük le a kerekeket, kössük ki a fékcsöveket, de ellenõrizzük elõtte, hogy a légtelenítõt is ki tudjuk-e tekerni, valamint érdemes egy vérhólyagfogóval a gumi fékcsövet elszorítani, hogy ne veszítsünk a szükségesnél több fékfolyadékot.
Vegyük le a fékalaplapon hátulról található négy anyát - ezen a ponton biztosan rájövünk, hogy érdemes lett volna elõtte alaposan lemosni a sarat magasnyomásúval.
Ellenõrizzük, hogy enged-e a kézifékkötél annyit, hogy az egész mindent ki tudjuk húzni 10-15 centire. Ha nem, akkor sajnos azt is ki kell kötni.
Ezután valami izmosabb kalapáccsal üssük ki az egészet, már csak a kerékcsapágy tartja a hídban. Ha a fékalaplapnál kalapálsz, figyelj rá, hogy ne görbítsd össze!



Ha kicsúsztak a féltengelyek, jöhet magának a diffinek a kiszedése.
Ehhez oldjuk körben az összes anyát (Vitaránál ehhez sajnos a híd kitámasztását is le kell kötni elõször), majd egy vágóval vagy éles késsel feszítsük szét a két felet.
Mindezt érdemes óvatosan, mert a dolog nehéz, és nem jó, ha fejjel kell elkapni.



Ezután következik a diffi kiszerelése a házból. Ehhez ki kell vennünk a csapágyakat, és azok biztosító lemezeit.



Fontos, hogy elõtte pontozóval jelöljük össze, hogy hogy melyik hol volt, mert különben nem lesznek megkülönböztethetõek, viszont a csapágyakat nem illik összekeverni.



Ezután kihúzhatjuk magát a bolygómûvet a napkerékkel együtt.
Jelöljük össze itt is, hogy mi hogyan állt, majd vegyük le a napkereket, s ezzel együtt a fedelét is.



A következõ lépés a tengelyek és rózsakerekek kiszerelése.
Ehhez elõször ki kell ütni a tengelyeket tartó 3 csapot valami alkalmas tárggyal (pl. megfelelõ méretû fúrószár), utána a tengelyek kifelé kicsúsznak.
A fogaskerekekre nem lesz szükségünk (kivéve a 1510-es verziónál), azonban a rózsakerekek hézagoló alátéteire, a tengelyekre és a kockára igen!

A leírásnak megfeleõen helyezzük be az egyik adag vasat. Alulra kerül egy eredeti hézagoló alátét (a simább felével a meghajtó felé), majd a meghajtó, bele a távtartó, s végül a kuplung.
Itt jön elõ a leírás elsõ problémája, miszerint ez itt jó eséllyel nem fog beférni a helyére - a hosszú tengelyt nem lehet bedugni. A leírás szerint a távtartón max. 0,025 mm csiszolás ajánlott, s ha ez nem elég, ki kell cserélni a gyári hézagoló alátétet vékonyabbra.
Errõl azt kell tudni, hogy ez nem egy sima alátét, s így kb. esélytelen belõle megfelelõ vastagságút szerezni. Telefonon beszéltem a gyártóval, és õk sem tudtak rá forrást javasolni, de szerintük a diffiházak nem méretpontosak... No comment.
Kizárásos alapon mi addig csiszoltuk a távtartót, amíg akadás nélkül nem ment be a helyére a hosszú rúd és a kocka is, végül a fél rudak. (Nem tudom, hogy a 1510-es verzióval van-e ilyen gond, s ha igen, azzal mit kell kezdeni.)



Azért ezzel óvatosan, mert ha túl vékony lesz, akkor kuka az egész! Csak annyit szabad lecsiszolni, hogy egy kis játék legyen a vasak között.
Itt jön a második, probléma a leírással, s ez elég komoly. Azt írja ugyanis, hogy a tengely és a kuplung közötti hézagnak adott határokon belül kell lennie, ráadásul a két oldal közötti különbség is elég szûk tûrésû.
Nem írok konkrét számokat, ugyanis a Suzukik hátsó diffijénél ezt semmilyen módon nem lehet megmérni, mivel zárt a bolygómû háza!
Sajnos csak azt a megoldást találtuk erre, hogy össze kell szerelni rugó nélkül (mint a fenti képen) mindkét oldalt (azaz rá kell tenni a másik oldali készletet fordított sorrendben), majd a fedelet két csavarral erõsen ráhúzva a lyukakon át csavarhózóval benyúlva meg kell nézni, hogy szabadon elforgatható-e az új rózsakerék a kuplunghoz képest.
Ha nem, akkor a felsõ távtartót is meg kell munkálni. Ha már akadálytalanul forog mindkét oldal, akkor jöhet a rugók és csapok behelyezése.
Ezekhez érdemes zsírt használni, s akkor a helyükön maradnak. Tegyük egymásba a rugókat, így kapva 4 db dupla rugót, s helyezzük bele ezeket a nagyobbik lyukakba (oldalanként 2-2), illetve tegyük bele a csapokat a kisebb lyukakba (oldalanként 2-2).



Ügyeljünk rá, hogy ne essen ki semmi összerakáskor, s arra is, hogy a csapokkal szemben rugó legyen, amikor bekerülnek.
Mindent érdemes megzsírozni, egyrészt könyebb összerakni, másrészt amíg olaj nélkül próbálgatjuk, jobbak az esélyeink.



Tegyük vissza a fedelet, a napkereket, és húzzuk le megfelelõ nyomatékkal.
Itt jön az a pont, amikor még viszonylag kis energiával tudunk korrigálni, ha valami nem jó, de erre sem a leírás, sem a telefonos technikai támogatás nem nyújt megoldást.
Pedig ez kritikus, mivel mire az autóba beszerülve kiderül, hogy megfelelõen mûködik-e minden, el fog telni pár óra (esetleg felesleges) munka.

Tehát próbáljuk ki. Ehhez szükségünk lesz egy pár féltengelyre. Ha van kiszedve bármilyen (elsõ is jó), akkor nagyszerû, ha nincs, érdemes akár a fék szétbontása árán is kihúzni az autból, megéri.
A kipróbáláshoz fgjuk be a házat satuba, úgy, hogy mindkét oldalról be tudjunk dugni egy-egy féltengelyt.
Mindenképpen kettõ emberre lesz szükség, mert a féltengelyeket kb. skíban kell tartani,s némi erõt is ki kell tudni fejteni.
Az egyik oldali ("bal") féltengelyt fordítsuk el ütközésig az egyik irányba ("elõre"), és tartsuk így. Ekkor a másik oldali ("jobb") féltengelyt kezdjük el forgatni az ellenkezõ felé ("hátra"). Ha minden jó, akkor a jellegzetes kattogás mellett át fognak ugrani egymáson a fogak, s el kell forgnia viszonylag kis erõvel a jobb féltengelynek hátrafelé. Ismételjük el ugyanezt a másik három lehetséges módon, azaz bal elõfeszít hátra, jobbb forgat elõre; jobb elõfeszít elõre, bal forgat hátra; jobb elõfeszít hátra, bal forgat elõre.
Mind a négy módon kézzel forgathatónak kell lennie! Ha valamelyik oldal fix, avagy a másik oldal elõfeszítése nélkül is elforog, akkor sajnos valami nem jó, s ez beszerelés után sem fog változni.
Igazából egyetlen hibalahetõség van, ez pedig a fenti hézagolás. Ha valamelyik oldal nem forgatható át, akkor valószínûleg ott egy kcisivel nagyobb hézagot kell csinálnunk. Itt már max. tized-, de inkább századmilliméterekrõl beszélünk, tehát csak óvatosan.

Ha elértük azt az állapotot, hogy a fentiek szerinti teszt sikeres, akkor szereljük vissza a házba, állítsuk be a csapágyak hézagát.
Pucoljuk le a régi tömítést a hídtokról is és a diffiházról is, majd új tömítéssel vagy pasztával tegyük vissza, és húzzuk le.
Tegyük vissza a kardánt, a féltengelyeket, húzzuk le a fékalaplapot rögzítõ csavart, s próbáljuk ki újra. Látni már nem fogunk semmit, de ha az autó sebességben van, s a kardán fix, a fenti tesztet meg kell tudni ismételni beszerelt állapotban is. Sõt, a stabil féltengelyek miatt még könnyebben kell tudni differálnia - de a másik oldal elõfeszítése az ellenkezõ irányba itt is fontos.
Ha minden jó, kössük vissza és légtelenítsük le a féket, tegyük fel a kereket és engedjük le az autót. Ja, és tegyünk olajat a hídba! :)

Ha minden jól ment, akkor megfelelõ felszereléssel kb. 6 óra alatt készen kell lennünk.



Jöhet a próbakör - érdemes felkészülni átlózós helyekkel, az eredmény megdöbbentõ lesz!
Ahol eddig összkerékhajtással is csak a lendület segített, mostantól csak hátuljában is kényelmesen átsétál az autó.